Nem a várandósság alatt kezdtem meditálni, a kislányom már elmúlt másfél éves. Azt vettem észre magamon, hogy sokszor nehezen tudom élvezni a vele töltött időt, hiába ott voltam vele, fejben teljesen máshol. Abban az időszakban több nehézség is ért az élet más területein, így 1 évvel ezelőtt egy este, amikor a saját romjai felett ültem, azon gondolkoztam,
Mégis mit kezdjek magammal, hogy végre jobban legyek?
Ekkor találtam a meditációra, ami őszintén, az elején nem ment könnyen, de végül kezdtem ráérezni. Nagyon sokat segített abban, hogy ne csak fizikailag legyen jelen a tevékenységekben, ne mindig a következő lépésen járjon az eszem, hanem igazán jelen tudjak lenni abban, amit csinálok.
Ezzel párhuzamosan egy önismereti és segítői képzésbe is belevágtam, amit idén nyáron fejezek majd be. Ez az út pedig még mélyebbre vitt abban, hogy jobban megértsem magamat.
A meditáció és az önismereti gyakorlatok nem változtatják meg az életünket egy csapásra. Nem tüntetik el a nehézségeket, és nem válunk egyik napról a másikra egy teljesen más emberré. Viszont segítenek abban, hogy máshogyan legyünk jelen az együtt töltött percekben, és finoman csiszolnak azon, hogyan reagálunk a mindennapi helyzetekre és kihívásokra.